John Moses Browning a Hi-Power tervezésekor a saját maga által tervezett Colt M1911-ből indult ki, azonban egy annál egyszerűbb szerkezetű, és nagyobb tárkapacitású fegyvert kívánt létrehozni. A legfontosabb módosítás, hogy a zárolást megváltozatta. A Browning Hi-Powert a 9 mm Parabellum lőszerre tervezték. Mindkét fegyveren rövid csőhátrasiklásos, billenőcsöves reteszelést találunk. A cső a szánba a töltényűr előtt, a cső felső részén levő két reteszelőbordával kapcsolódik. A Colt M1911-en a cső lebillenését a csőszakállhoz kapcsolt kétfuratú kengyel biztosítja. Ez a mozgó alkatrész igen nagy igénybevételnek van kitéve, élettartama korlátozott. A Browning Hi-Poweren viszont a cső lebillenését (tehát a kireteszelést) a csőszakáll ferde kimunkálása teszi lehetővé, mely a tok reteszelő-tengelyébe kapcsolódva mozog kényszerpályán lefele.

Ezzel a zseniális megoldással Browning alaposan leegyszerűsítette a szerkezetet, és megspórolt egy nagy terhelésnek kitett, mozgó alkatrészt. Ezt a reteszelést azóta Browning-FN néven szokták emlegetni, megkülönböztetendő a Browning-Colt félétől. A fegyvercső ilyen megoldása miatt az adogatópálya a tokról átkerült a csőszakállra. Csak a fegyver megalkotása után évtizedekkel tett szert jelentőségre, hogy ez mennyire jót tesz a megbízhatóságnak a pisztoly hollowpoint lövedékes lőszerekkel való üzemeltetése szempontjából. A Hi-Power egyébként is meglehetősen kevéssé érzékeny az alkalmazott lőszerre, teljesen acél építése miatt élettartama magas. A tervezés időszakában (1920-as, 30-as évek) azonban még nem voltak +P kategóriás lőszerek, így azok használata nem ajánlott. A Browning Hi-Powert a 90-es években elkészítették az új favoritnak számító, erős .40 S & W lőszerhez is, ez a modell azonban csak 10 db-os tárkapacitással rendelkezik.

Az egyszerűsítés érintette a fegyver részleges szétszerelésének könnyebbé válását is. A hagyományos M1911 szétszerelése a csővezető hüvely (barrel bushing) alkalmazása miatt "macerás". A Browning Hi-Power szétszedése meglehetősen egyszerű. A töltetlenség ellenőrzése után a szánt hátrahúzva a biztosító kar felnyomásával rögzítjük. A szánakasztó tengelyt jobbról balra kihúzzuk a szánból, majd a biztosító lenyomásával levehető a szán. A szánból kiemelhető a helyretoló rugó, félhosszúságú vezetőrúdjával, valamint a cső is.
A Browning Hi-Power csak normál lövések leadására alkalmas elsütő-szerkezettel (single action) készül. A fegyver tokbiztosítója hasonló az M1911-éhez, a felhúzott kakast blokkolja, és nem engedi a szán hátrahúzását. A fegyverről hiányzik az M1911 markolatbiztosítója, helyette egy tárbiztosító kapott helyett. Ez az alkatrész nem engedi a fegyver elsütését, ha a tár nincs teljesen betöltve, rögzített helyzetében. A tárbiztosító az általános vélemények szerint a legfölöslegesebb alkatrész a pisztolyban. A tárbiztosító ugyanis meggátolja a taktikai tárcserét (részben kifogyott tár kivétele, közben a csőre töltött fegyver tűzkész, teli tár be, részben üres tár elrakása tartaléknak). Emiatt a tulajdonosok többsége kiiktatja a tárbiztosítást, amivel egyúttal lágyabbá is teszi a sütést. A második világháború alatt a Wehrmacht részére a Manurhin által gyártott Hi-Powereken eleve nem volt tárbiztosító. A pisztoly eredetileg az M1911-hez hasonló szánon belüli hüvelyvonóval volt ellátva, később a gyártás és tisztítás megkönnyítése érdekében áttértek a külső hüvelyvonóra.