[18-1]
Egyszer azt mondtam magamban, hogy majd akkor leszek úl a Richard-ügyön, ha szívdobogás nélkül megmaradok pucér testével egy szobában. Kár, hogy a hormonok szarnak bele a szívfájdalomba, egyszerűen csak szexüzemmódba kapcsolnak, ha meglátnak egy ilyen állati pasit. Hogy rohadna le minden egyes hormonom! |
Nagy volt a kísértés, hogy rákérdezzek, épp hány éhező afrikai ország éves összjövedelmét parádézom magamon, de legyűrtem... |
Asszem a National Geographic a kis sárga keretét csapkodta volna a földhöz örömében egy ilyen banda láttán. |
" ...a legenda szerint a nekromanta uralja a holtakat. És ez így is van. Arról azonban egy legenda sem szól, hogy a holtak sem hagyják nyugodni a nekromantát. Vonz mindanyiunkat, körözünk körülötte, mint molyok a derengő mécses fénye körül, örök táncban. Persze a vámpírok és nekromanták viszonyában még nem dölt el, ki a moly és ki a láng..."
'Minden Sötétség Anyja' |
Thea kedélye olyan volt , mint a hatalmas óceén. Az egyik pilanatban még békésen hömpölyög, a következőben gyilkos dühvel ránt le a halálos mélységbe. |
Egy nyavalyás szíjért cserébe vele már flörtöl is, nekem meg a nagy semmi, pedig az egész felszerelésemet odaadtam. |
" Az én dolgom az,
hogy leszámoljak mindenkivel, aki elvette mások életét.
Ez a munkám.
Én vagyok a hóhér.
Ha megölsz valakit a városomban,
velem találod szemben magad.
Egyszer. És utoljára. " |
,,Kezdett jól alakulni az éjszaka.Némi bűntudattal konstantáltam, örülök, hogy valaki pont ma éjjel adta be a kulcsot." |
,,Hogy is haragudhattam rá?! Ha az ember olyasvalakivel seggeskedik, aki nagyon is közel áll a szívéhez, akkor a legbölcsebb, ha töredelmesen beismeri seggvoltát, bocsánatot kér, és továbblép, mély hittel saját fejlődésének lehetőségében." |
Tomy sántikált végig a folyóson, még mindig kétrét görnyedve. A hatalmas Magnum a kezében volt. Az arca szinte lila volt a dühtől, vagy talán a fájdalomtól.
-Végzek magával - sziszegte.
-Vegyen sorszámot - közöltem. |
- Jézusom kétszáz év fölött minden vámpír perverz?
- Én is kétszáz év fölött vagyok. - vetette közbe Jean- Claude.
- Az állítást továbbra is fenntartom. |
Nem tudtam, hogy a boszorkánysághoz is értesz. (Jean- Claude)
- Halmozottan hátrányos gyerekkorom volt
|
Magas, sápadt, jóképű férfi volt, és szexisebb, mint egy selyemalsó.? |
A vámpír arca teljesen elkomolyodott, mintha valaki megnyomott volna rajta egy gombot. Bekapcs: boldog. Kikapcs: kifürkészhetetlen |
A Város Urát viszem kíséretül. Olyan mintha termonukleáris fegyvert vetnék be hangyák ellen. Mindig is tömeggyilkos alkat voltam. |
-De az ártatlanság meg a gonoszság egyetlen pillantásban...
-A bukott angyalok pillantása, ma petite. |
...hogy szeretnélek ily' erősen,
ha a nevem s hírem egyben nem szeretném mind felett.
Hogy kebled szüzi bársonyáról,
s kedved hűvös oltáráról
fegyverbe és háborúba hív a dal.
Kedves, engem ne korholj.
Bár tűz bennem másért lobban,
ellenre,
ki elém toppan.
És ha hűséges karom
kardot, lándszát, pajzsot választ
hűtlem lelkem, így imádod.... |
(AB/12, 215.o.)
" Mézesen ettem a sütit, és isteni volt. De a legistenibb az a látvány, ahogy Gregory étkezett, még mindig leopárdemberként. Mert hogy lehet ribizlizselés sütit reggelizni olyan tépőfogakkal, amit minimum gazellákra tervezett a természetanya?! Ha, modjuk, egy-egy nagy falatként benyelte volna őket egymás után, az hagyján. De ő kultúráltan próbált reggelizni, szépen falatozva, csak a szájberendezése akadályozta ebben, nem kicsit. A pofája piros és ragacsos volt a ribizlitől, és minduntalan nyalogatnia kellett a hosszú nyelvével, mintha mosdana. Közben igyekezett mi-sem-történt-természeteséggel parádézni. Mintha a vegacsatorna ismeretterjesztő műsorát nézném az Animal Planeten: látjátok, még egy leopárd is képes rá, miért falnátok hát fel négylábú barátainkat." |
[18-1]
|